Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 







Az Árpádok elődei
Az Árpád-ház családfája
A Turul nemzetség



Nimród és Ankira nemzette Hunort és Magort,
Hunor nemzette Bort,
Bor nemzetségéből származott Dama,
Dama nemzetségéből származott Keled,
Keled nemzetségéből származott Kear (Kér),
Kér nemzetségéből származott Belér,
Belér nemzetségéből származott Kedár,
Kedár nemzetségéből származott Otumor,
Otumor nemzetségéből származott Tarkas,
Tarkas nemzetségéből származott Bendefard,
Bendefard nemzetségéből származott Bokány,
Bokány nemzetségéből származott Csanád,
Csanád nemzetségéből származott Buda,
Buda nemzetségéből származott Beztur,
Beztur nemzetségéből származott Mike,
Mike nemzetségéből származott Mikes,
Mikes nemzetségéből származott Ombud,
Ombud nemzetségéből származott Kölcse,
Kölcse nemzetségéből származott Levente,
Levente nemzetségéből származott Lél,
Lél nemzetségéből származott Zámur,
Zámur nemzetségéből származott Zombur,
Zombur nemzetségéből származott Balug,
Balug nemzetségéből származott Bulcsu,
Bulcsu nemzetségéből származott Zulta,
Zulta nemzetségéből származott Berend,
Berend nemzetségéből származott Kadicsa,
Kadicsa nemzetségéből származott Upas,
Upas nemzetségéből származott Ethei,
Ethei nemzetségéből származott Szemény,
Szemény nemzetségéből származott Torda,
Torda nemzetségéből származott Bendeguz,
Bendeguz (Bende-khus) nemzette Etelét, azaz Atila királyt,
Atila király nemzette Csaba királyfit,
Csaba (Chabad meghalt 514-ben) fiai Ogurd és Muagyer,
Ogurd uralkodott 514-től haláláig 518-ig,
Muagyer uralkodott 519-től, meghalt 568 körül,
Balug (Balakh) uralkodott 570-től, meghalt 610 körül,
Upas, Muagyer dédunokája, uralkodott 710-től, meghalt 750 körül,
Csaba (Upas fia) uralkodott 750-től, meghalt 782 körül, fiai:
Ed (kvorezni nőtől) uralkodott 784-től, meghalt 790 körül,
Edemen uralkodott 790-től, meghalt 809-ben,
Ügek uralkodott 810-től, meghalt 844 körül, fiai:
Előd (Eleud) uralkodott 845-től, meghalt 861 körül, fia Emesétől:
Álmos, született 819-ben, uralkodott 862-től, meghalt 893-ban, fia:
Árpád, a honvisszafoglaló, született 840 körül, uralkodott 892-től, meghalt 907-ben,
Árpád fiai: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas, Zolta,
Zoltán fejedelem nemzette Taksonyt,
Taksonytól származott Géza (Geysa) fejedelem,
Géza Gyula leányával, Sarolt-tal nemzette Vajk fiát,
Akit Istvánnak kereszteltek át, és 1000-ben keresztény királlyá koronázták.

 


 

Kárpát-medence útikönyv: információk, fényképek természeti és épített értékekről

Kárpát-medence térkép


 

 



Szabadság ünnepére virradva a négy szobrot meg-meg szólaltatja a muzsikája a négy országrésznek a Szabadság téren így beszélnek:


I. Észak szobra
Ne nézzétek hát kőnek keblemet,
Néha hullnak záporként könnyeim,
Áll Tátra Dobsina völgyein -
Fürdik képem Tisza forrásában,
Elbolyongok Kassa városában
Nem csend nekem az éjszakák csendje
Fülem gyászdal bugásával tele
Sír a hab a Garamon és Vágon -
Száz vadgalamb száz harmatos ágon.
Pozsonyi dombon harang kondul,
Késmárk felett a szél délre fordul
Sötét szárnyán könyörgés üzenet -
Észak szobra de sokat szenvedek.

II. Dél szobra
Én itt állok hallgatok,
Zsoltárszóra nyitom meg ajkamat,
Bácska, Bánát, Telecskai halmok,
Búzátokat őrlik e még malmok,
Ad-e annyit Bánát televénye,
Mind adott a magyarok idejében,
Jaj annak a földnek magva gyérül -
Százsorosan vissza nem térül,
Az eke szarvát búsan tartja,
Szántogató csüggedt rab magyarja,
Nem fontos néki a munka, szántás
Csak várja mikor jőn a megváltás.

III. Kelet szobra
Kiben Erdély lelke sír zokogva,
Maros mind ballag kőről kőre,
A Petőfi sírkőre –
Bejárja a Barcasági síkot,
Megfújja a tárogató sípot.
Szép éjszaka felkel a nagy tábor -
Bocskai, Rákóczi, Bethlen Gábor-
Addig kelnek, míg fent nem maradnak,
Míg egyszer diadalt nem aratnak.

IV. Nyugat szobra
Mit szóljak én mikor szembetör a keleti fény -
Felújul bennem a népem vágya, -
Egészen más volt a szabadság álma,
Testvérünk volt, soha el nem hagyott -
Hűségért kit az Isten áldott.
Volt itt háza, telke elegendő –
Kecsegtette jóval a jövendő –
Védelmeztük török, tatár ellen.
Elrabolták mégis gyűlölettel,
Odavarrták, de a szakadóz a szál,
Szíve-lelke mindnek csak ideszáll.





 

 

 

Még öt-hét!

 

 

A medvebocsot lépre csalják

és elverik rajta a port.

 

 

 

 

Még nyolc-kilenc!

 

 

A Duna két partján

vérben úszik a hulló lomb,

és ösvények tapostatnak

a hanyatló Nap palástján.

 

Nevet kiáltanak.

A nevén szólított Öreg tétovázik,

de vállalja sorsát.

Ifjak ragadnak fegyvert,

nők és férfiak egyaránt.

Közel a győzelem.

 

Ekkor megelevenednek az árnyékok.

Az igazi harcosnak kedvét szegik.

Az ügyet Nyugattól-Keletig elárulják.

Szerencsés, ki időben kereket oldhat.

Nagy az érvágás!

 

A Négy Folyó Városának Igaz Emberét

kiejtik az ablakon.

A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,

és a Vasmacskák Városának fattyát

teszik meg helytartónak.

Ő megöleti a Tétovázó Öreget.

Az ifjúságon bosszút áll.

 

Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.

Jutalmazzák az elvtelenséget,

mindent pénzben mérnek.

A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.

A gyerek nyűg.

 

 

 

 

Még húsz-huszonegy!

 

 

A kétfarkú oroszlán elbődül,

de ugrani nem mer.

A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre.

A víg mosoly torz vigyorra változik.

Itthon a földművest már megtörték.

 

Még nevén a föld,

de cseléd sajátjában.

Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.

 

 

 

Még negyven és néhány!

 

 

A nagykövet cselt vet, összeesküvést sző.

Korábbi ellenfelek összefognak.

Rést vágnak a kerítésen.

Meglazítják a medvebocs láncát,

a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.

Nem hálásak.

A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.

Harsona jelzi a szabadság kezdetét.

 

A szürke marhát napos legelőre engedik.

A csorda megszédül a szabadságtól.

A barmok egymást öklelik.

A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.

 

A Jóindulatú Beteg kerül élre.

Mások intézkednek.

A földművestől elveszik örökét,

és dobra verik.

A senkiháziak vérszemet kapnak.

Bitangok tékozolják a fényt.

 

Gyülekeznek a dögmadarak.

A Nagy Tengert átröpüli

a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.

Megérkezik a kánya is – osztozkodni.

Megint terelgetik a népet.

Hiteket erőltetnek.

Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.

BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik,

buta lúddá tekerítik.

Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE

Elfordul tőlünk, vagy mink őtőle!

 

A Régi Nagy Csata Városában

EZEK papjai dűlőre jutnak, és új lovat nyergelnek.

Összeesküsznek Isten Képmása ellen

a Könyörtelenség Hatalmasaival.

 

A galambnak álcázott karvaly és a kánya

Égigérő fára segítik a Kiskanászt.

Szívében király, álmaiban császár.

Szépen szól, rondán cselekszik.

Zsákja feneketlen.

Letaszítják – újra mászik.

 

 

 

 

Még ötvenöt-hatvan!

 

 

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.

Az ő ingével-gatyájával tömítik a rést.

Messze jutottak a parttól,

már nem tud kiszállni.

 

A döglött sárkány kutyáit

a koronázatlan Cár veszi pórázra.

A szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.

Saját táborából ütnek pártot ellene,

mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.

Paprikajancsiból csinál vezért.

 

A nemzet tűri – nem látja meg rajta

a rángató madzagokat.

A csellel hatalomra segített Paprikajancsi

pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.

Nyegle és buta.

A Kiskanász malmára hajtja a vizet.

Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.

 

Nemes lovag-ősök fehér liliomán

tipródik a nemzet.

A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.

A különb nem viszi sokra, mert irigylik.

Ki-ki rántja lefelé a másikat – az országot együtt.

Lenézett népek mögött kullog a magyar!

 

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

 

 

 

 

Még hatvan-hetven!

 

 

A rátarti úr napszámért kunyerál.

Már mindent elkótyavetyéltek.

 

Csak alantas szolgálatok maradnak,

égbekiáltó árulások.

Lesznek, kik alattomos ellenséggel

fújnak egy követ.

Bevezetik a hét tevét,

hogy az innen köpködhessen lángot –

a bikát nyergelő asszonyra.

 

Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.

A Kost Áldozó

két fia tovább marakodik.

A tevék magyar hajcsárai

Manó bőrét húzzák Krisztus képére,

hogy megtévesszék a népet,

és aranyra válthassák a félhold csillogását.

 

Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő

fiát segítik,

más magyarok meg a másikat.

Kettészakad a nemzet,

lángra lobban az Ország.

A lángot vér oltja.

 

Magyar magyart gyilkol,

de a bika hátáról is ide lőnek

a hét teve miatt.

A nép fele elpusztul.

 

A szomszédok megmozdulnak,

de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.

A megszeppent maradék

UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.

A haragosok megbocsátanak egymásnak,

az irigy örül más szerencséjének,

a rátarti nem rázza a rongyot,

a közönyös siet segíteni.

 

Ekkor a MAGYAROK ISTENE őrül állítja

a zenélő sivatagok tigrisét,

és böcsületes alkuval

visszakerül, ami visszajár.

Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé,

YOTENGRIT, az ŐS-TENGEREK ISTENE nevében.

 

A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE győzedelmeskedik








Mindenki imája(saját)

Add jóságos Uram teremtő Atyánk,
Aki értünk adta egyetlen fiát,
A kereszten büneik bocsánatáért,
Mutasd kérlek nekünk az igaz utat,
Mely elvezet hozzád és fiadhoz,
A mi nevünk és szeretteink neve,
Benne legyenek az Élet könyvében!
A szeretteink neve és a mi nevünk,
Benne legyenek az Élet könyvében!


2008.05.07. 21:34






Anyai nagypapám (1920.04.05.-1984.08.30.) halálának 30. évfordulójára és anyai nagymamám (1922.10.02.-1996.10.02.) halálának 18. évfordulójára, születésének 92 évfordulójára készítvén 2014. október 2-án a 2011-es év kivételével